Beteszem, adagolok mosószert, öblítőt, kiválasztom a programot (talán még időzítem is, hogy később kezdje el), majd megnyomom a start gombot.
Aztán magára hagyom.
Főzök a gyereknek, egy kicsit talán dolgozom is, elszaladunk gyümölcsért. Közben lejár a mosóprogram, a gép megáll. Az előlapján villog a jelzés: “Kész vagyok, tessék engem kipakolni!”.
Na de ki látja ezt? 2-3 óra alatt még nem történik semmi baj. No de másnap reggelre? Hát igen, a ruha sajnos bebüdösödik. 🙁
OK, ha van már okosházunk vegyünk okos-mosógépet (okospirítót, okosszárítót, stb.)! De minek, a gép még tök jó, és az okos-mosógép sem tud sokkal többet. Na jó, talán a ruha abba nem büdösödik bele.
Vagy pedig?
Vagy pedig okosítsuk fel a buta-mosógépet!
Nem is bonyolult a dolog: a mosógépet dugjuk be olyan aljaztba, amely képes mérni a pillanatnyi áramfogyasztást! A többit bízza csak ránk. Mi tudni fogjuk, hogy mikor indult el a mosás és mikor kell kiteregetni. És e tudásunkat nem félünk használni: e-mailt és/vagy hangjelzést küldünk, ha lehet teregetni. Ha kell villogtatjuk az olvasólámpát, ha szükséges 5 percenként elmondjuk: “ne felejts el kiteregetni!”.
Így nem büdösödnek be többet a ruhák. 🙂