Mi az a „világítási kép”?

A világítási kép régi-új találmány. A színházakban, koncerteken már réges-régen használják a módszert. Olyan helyeken, ahol egy légtérben több fényforrást is elhelyeznek. A lényeg az, hogy egy-egy élethelyzethez kidolgozzák a hozzá tartozó ideális megvilágítási együttest és ezeket eltárolják, majd ha szükséges egy gombnyomásra újra előhívják.

Színházban más reflektorok, más színnel, fényerővel világítják meg a színpadot akkor, ha az éj leple alatt, lopva jön a negatív hős, más fényt kap az előadás főzős jelenetnél és mást a fináléhoz. Egy okoslakásban sincs ez másképpen. Az épületvezérlő elsősorban világítási képekben „gondolkozik”. A felismert körülményektől függően (napszak, évszak, otthonlevő családtagok, mozgás, stb.) az előre beállított világítási képeket juttatja érvényre, több fényforrás fényerejét, színét szabályozza egyszerre. Sok házban a konyha-étkező-nappali egy légterű. Itt főznek a szülők, itt fogadják a vendégeket, este a gyerekek ide hozzák a játékokat, vacsora után itt nézik a filmet, stb. Egy ilyen helységben akár 10-15 külön kapcsolandó fényforrás is lehet. Elég „bután nézne ki”, ha az ajtó mellett 15 kapcsoló, tekerő lenne… Az okosházban elég egyetlen kezelőszerv, amivel szükség esetén léptethetünk a világítási képek között. Természetesen – ha szükséges – a fényforrások külön-külön is állíthatók, pl. egy okostelefonról.

Így egyszerre érhetünk el energia megtakarítást és tökéletesíthetjük az ergonómiát. És akkor még szót sem ejtettünk a kényelemről…